Hogyan tanul az agy nyelvet?

 

Hogyan tanul az agyunk nyelvet?

Amikor tanulunk bármit is, legyen az mozgásfolyamat, zene, tananyag, új helyismeret, az agyunk sejtjei hálózatokba kapcsolódva elkezdenek jeleket cserélni. Amely kapcsolati pontok, hálózatok működésbe lépnek, egyre erősödnek, akárcsak az izmok az edzés során. Vagy szükség esetén új hálózati kapcsolatok alakulnak ki, majd kezdenek a használat során erősödni. Ezért igaz a mondás, hogy ismétlés a tudás anyja. Latinul: repetitio est mater studiorum. A tanulásnak tehát ismétlésekből kell állnia.

Az agyi sejtek szorosan összekapcsolt területei felelősek különféle tevékenységekért. Az agyunkban levő hálózatok folyamatosan képesek alakulni. Ezért van lehetőség élethosszig tartó tanulásra. Ezért tud bizonyos helyzetekben a sérült agy helyreállni, vagy esetleg más agyi területek bevonásával az ember korábban elvesztett képességeit visszanyerni.

Ugyan a nyelvi tevékenység nem egyetlen agyi területhez köthető, hiszen bármely szó egyszerre lehet kapcsolatos érzésekkel, látvánnyal, szaggal, emlékekkel, mégis alapvetően a bal agyféltekében találtak a tudósok olyan részeket, amelyek a beszélt és írott nyelvvel biztosan kapcsolatosak. Erre sajnálatos módon bizonyíték az agysérültek afáziás tünete: bizonyos agyterületek sérülése okozza a beszédkészség elvesztését. De egyes ritkább esetekben nem a bal agyfélteke sérülése váltja ki a beszéd elvesztését! Ez pedig azt bizonyítja, hogy a kérdés nem olyan egyszerű, mint amilyennek szeretnénk látni.

Ahogy a tudományos kutatás megfigyelési képessége fejlődött, és az agyi elektromos jeleket a tudósok meg tudták figyelni kívülről különböző tevékenységek közepette, újabb és újabb bizonyítékok kerültek elő, hogy rendkívül komplex agyi folyamatok játszódnak le nyelvtanulás és nyelvhasználat közben.

Az agy egy-egy feladatot minden rendelkezésére álló információ bevonásával próbál megoldani. Tehát, ha teheti, a látás, hallás, érzékelés, szaglás, zeneiség területeiről is bevonja az erőforrásokat, például, ha keresünk egy megfelelő kifejezést. Ezt magunk is könnyen ellenőrizhetjük. Emlékezzünk csak vissza: amikor elfelejtünk egy utcanevet: milyen gyors egymásutánban pörögnek az információk az agyunkban, melyekhez vélhetően köthetjük a nevet. Eszünkbe jutnak képek, események, filmkockák, szagok, érzések, amelyek mankók lehetnek az emlékezésben.

Miért ne használhatnánk fel a tudományos kutatások és a tapasztalat ezen eredményeit a hatékony, eredményes nyelvtanulásban?

Egy biztos: a különféle nyelvi készségek változatos gyakorlása, és különböző érzékek, tevékenységek bevonása a tanulási folyamatba mindenképpen hatékonyabban segít elérni a kívánatos eredményt, mintha csak egyféleképpen próbálnánk meg rögzíteni a tanult anyagot, például szómagolással.