Miért nehezebb a felnőtteknek angolt tanulni, mint a gyerekeknek?
A gyerekek tapasztalat és kutatási eredmények szerint sokkal könnyebben tanulnak meg egy idegen nyelvet, mint a felnőttek. A fiatal felnőttek is előnyben vannak. Így tehát elmondhatjuk, hogy látszólag korfüggő a siker.
Viszont egy kísérlet során két gyerek idegennyelv tanulását vizsgálták, melyben az egyik gyereknek olyan nyelvi környezetet teremtettek, ami az ő korának és érdeklődési körének megfelelően nagyon egyszerű nyelvi elemek elsajátításából állt, míg egy másik gyereknek összetettebb, bonyolultabb nyelvi formákkal kellett volna megküzdenie. Láss csodát: csak az a gyerek fejlődött szuper gyorsan a nyelvtanulásban, amelyiktől ilyesmiket kérdeztek és így beszéltek vele:
- Paul, are you wrinting?
- Yeah.
-What are you doing?
-I'm write.
- Are you writing?
- Yeah.
- What are you doing?
- I'm writing.
Stb.
A másik kisgyerekkel iskolai anyagot próbáltak meg átbeszélni, például a rákok ollóinak kérdését, (lobsters have claws) több-kevesebb sikerrel. Így a gyermek elveszítette a gyerekkori egyszerű nyelvelsajátítási előnyt a nyelvtanulásban.
Mi lenne, ha felnőttként, fiatal felnőttként, nagyobb gyerekként a megfelelően egyszerű és gyerekes módszer szerint haladnánk?
Szerintem rendkívüli módon felgyorsulhat a tanulás. Mi a különbség a gyermekkori tanulás és felnőttkori tanulás között?
A gyerekek nem "tanulnak", hanem mintegy "felszedik" a nyelvet. A felnőttek az általuk már elsajátított tanulási struktúrákkal szeretnének módszeresen nekiállni a tanulásnak. Ezzel a saját dolgukat nehezítik meg. A tanárok alkalmazkodnak az igényekhez, és elkezdenek "tanítani".
Tanítás helyett azonban a tanulási folyamat segítő végigkísérése lenne a feladat, ahogy a kisgyermeket sem "tanítjuk" beszélni, csak megtanulja azokon a szituációkon keresztül, amelyekbe természtesen kerül, és amelyben a felnőttek vagy nagyobb gyerekek, testvérek ösztönösen jól segítik hozzá a fejlődéshez.
A gyerekek a környezetükkel való interakció során túlélésük érdekében mielőbb megfelelő kommunikációra akarnak szert tenni. A szülők, nagyobb testvérek, felnőttek a gügyögéstől kiindulva, egyszerű, majd egyre nehezebb szerkezeteket használva beszélnek a gyerekhez.
A gyerek fokozatosan fejlődik a megértésben és az önkifejezésben, a hallott nyelv értelmezésével egy-egy lépéssel előbbre tartva, mint a használt nyelv szintje.
A nyelv ugyanis, bármily meglepő, elsődlegesen a kommunikáció eszköze és nem tananyag.
Nyelvtudományi kutatások elkülönítették azt az agyi folyamatot, amely mintegy tudatallatti módon a nyelv elsajátítását eredményezi, és azt, amely aktív tanulás, komoly erőfeszítésekkel.
A gyerekek ezen előbb említett, ösztönös módszerrel tanulnak beszélni. Ösztönösen javítják a hibáikat a hallott és gyakran használt sablonok alapján. A felnőttek nyelvtani helyességről tanulnak, majd mielőtt spontán kimondanának egy mondatot, folyamatosan ellenőrzik, hogy helyesek e a szavak, betűk, megfelelő-e a nyelvtani struktúra. Bárki beláthatja, hogy ez a fajta gondolkozós beszéd nem alkalmas a gyors, hatékony, spontán és folyékony kommunikációra. Egy nyelvórán el lehet nyökögni ezzel a módszerrel, de a külföldi áruházban meglehetősen kellemetlen, ha feltartjuk a sort, amíg szépen lépésről lépésre összerakjuk az agyunkban a mondatot.
A felnőttek, nagyobb gyermekek számára tartott oktatás során sokszor bonyolultabb szövegekkel, kifejezésekkel tarkítják a korai nyelvórákat, mondván, hogy nekik már túl egyszerű lenne az a beszédoktatási módszer, ahogy a kisebbeket tanítják. A gyerekek könnyen megtanulják az itt és mostban zajló eseményekhez köthető egyszerű mondatokat, mondatszerkezeteket. Eközben szegény nagyobb gyerekeket és a felnőtteket az ő életkorukhoz illőnek tartott témákkal gyötrik, anélkül, hogy ezeket a gyerekkorban természetes lépéseket, egyszerűtől az összetettebbig, szépen alaposan rögzítették volna. Nem mindegy, hogy a tantermi oktatás során hogyan, mit ismételget a tanár, hiszen ez az elsődleges forrása a nyelvhasználatnak a nyelvet elsajátítani kezdő személy számára. A "sit down", "are you ready?" sokkal hamarabb rögzül, mint például a "could you please tell me a sentence with the word ...". Ha egyáltalán sor kerül angol nyelvű kommunikációra a tanár részéről.
Megfigyelhető, hogy a gyerkek a magas érzelmi töltettel kimondott, ismételgetett szavakat, kifejezéseket veszik át a leghamarabb. Ezért is tanul meg minden gyerek hibátlanul káromkodni.
Ehhez képest szegény nagyobb gyerekek és felnőttek olyan száraz, érzelmekhez, érdeklődéshez nem köthető tananyagokkal küzdenek, mint például Lenin élete volt az oroszórákon.
Az ösztönösen, a túlélés érdekében, érzelmek alapján elsajátított - de nem tanult - nyelv a gyermek agyában lecsapódik, új neuronhálókat képez rekord idő alatt, mivel jobb és bal agyfélteke kiválóan együttműködik. Ezek a tanulási folyamatok még kutatás alatt állnak, a tapasztalat azonban megerősíti a kutatás irányát.
A felnőtt agya a tanulás során szintén próbálja azokat az új kapcsolódási pontokat kiépíteni, de ebben a tudatossághoz kötött bal agyfélteke vesz csak részt, így sokkal magasabb ismétlésszám szükséges a tananyag elsajátításához. Mondjuk 164 ismétlés szavanként, ahogy egy Cambridge-i kutatás megállapította.
Ha felnőttként vagy tinédzserként hasznosítanánk ezt az egyszerű tudást, saját tanulási folymatunkat jelentősen egyszerűsíteni és gyorsítani tudnánk. A tanulási struktúrák leépítésével a nyelvet elkezdenénk használni arra, amire való: kommunikálnánk vele.
Forrás:Second Language Acquisition and Second Language Learning, Stephen D Krashen, University of Southern California